Kurta baing - Leucaspius delineatus

Kurta baing - Leucaspius delineatus

A kurta baing (Leucaspius delineatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. A Leucaspius nem egyetlen faja.

Első leírója Johann Jakob Heckel, állítólag Lemberg halpiacán fedezte fel. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján.[1] Magyarországon védett és a természetvédelmi értéke: 2.000 forint.[2] Gazdasági jelentősége azonban nincs, Európában ma már ritkának számít. A kurta baing kisebb állóvizek, levezetőárkok, lassú folyású patakok lakója, amelyekben apró mérete miatt gyakran észrevétlen marad. Állományának nagysága ugyanabban a vízben is szélsőséges változásokat mutat. Egyik évről a másikra tömegessé válhat, majd esetleg hirtelen eltűnik. Megtalálható a Rajna és a Duna vízgyűjtő területétől egészen az Urálig és a Kaszpi-tengerig. Több pontyféle ivadékával is könyen összetéveszthető, mivel azok fiatal példányain az oldalvonaluk gyakran nem látszik végig. A legjobban hozzá hasonlító faj a szélhajtó küsz, melynek teste oldalról lapítottabb és anális úszójában 16-20 sugár van. A balin száján lévő hasítéka enyhén fölfelé irányul és szájszöglete viszont a szeme alá ér. A garda szája hasonló állású, de nagy mellúszója eléri a hasúszó tövét és oldalvonala teljes. Alakja: A hal teste erősen nyújtott orsó alakú, oldalról enyhén lapított. Nagy, ezüstösen csillogó pikkelyei (44-48 egy hosszanti sorban) könnyen leválnak. Orra rövid és tompa, szájnyílása kicsi, felső állású, az alsó állkapocs hegyi része a felső állkapocs sekély mélyedésébe illik, de szájszeglete nem éri el a szem vonalát. Oldalvonala nem teljes, hiszen 7-12 pikkelyre terjed ki. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 14-20 sugarú; a has alsó segélye a has úszók és a farok alatti úszó között ék alakú. Garatfogai egy - vagy kétsorosak, 5-4.

Színezete': Kék színű, hosszanti csíkjai jól láthatóak a farok részén. Barnástól az olajzöldesig változik hátszíne, oldalai élénk ezüstös csillogásúak kék árnyalattal, has oldala átvált fehéresre.

Mérete: A legkisebb magyarországi pontyféle testhossza 8-9 centiméter, a nőstények elérhetik a 12 centimétert, mert valamivel nagyobbak a hímeknél. Apró termetű rajhal, amely főként a parti részek sűrű növényzetében, a felszínhez közeli vízréteg lakója. Táplálékát csapatokba verődve gyűjti, állati és növényi eredetűeket is fogyaszt, azonban étrendjét leginkább plankton és repülő rovarok lárvái jelentik. Az időjárás viszontagságait jól tűri, a népi hagyomány szerint az iszapból is kikel.[3] Április és július között ívik. Körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikráit a nőstény rövid tojócsövével kör alakú vagy spirális szalagban gyöngysorszerűen vízinövények szárára, levelére, vagy vízbe hullott levelekre, ágdarabokra ragasztja. Kisszámú 100-150 darab ikrát rak. Párosával ívó halfaj, a pontyfélék körében alacsony ikraszámát úgy ellensúlyozza, hogy az ivadék kikeléséig (9-12 nap) a hím őrzi azokat. Ilyenkor a fejével az ikrákat hordozó fűszálat, hínárt bökdösi, oxigéndús vizet hajtva az ikrákra. Egyévesen válik ivaréretté. A partközeli vízréteg az otthona. VÉDETT. (Forrás: Wikipédia)